Camilla Läckberg: A kőfejtő

A kőfejtő [Eredeti cím: Stenbuggaren]
Szerző: Camilla Läckberg
Sorozat: Fjällbacka #3 / Skandináv Krimik
Kiadó:  Animus
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 400
Műfaj: Krimi
Kulcsszavak: visszaemlékezés, gyilkosság, gyerekek, család

Fülszöveg:Fjällbackában mindenki ismer mindenkit. Vagy ismerni vél… Az idilli tengerparti városka élete teljesen felbolydul, amikor egy halász egy halott kislányt húz ki a vízből. Gyilkosság áldozata lett. Patrik Hedström nyomozó és élettársa, Erika jól ismerte a kislányt és családját, s így talán még nehezebb a férfi dolga, amikor elkezdi kibogozni a borzalmas bűneset szálait. A nyomozás során sötét titkok kerülnek felszínre. Senki nem gondolná, hogy a városka lakói közül milyen sokaknak van rejtegetnivalója. De kiben lakozhatnak olyan ördögi indulatok, melyek képessé teszik egy gyermek meggyilkolására?

 Vélemény: Már rég feladtam, hogy sorrendben olvassam a Camilla Läckberg könyveket (nálam a sor: 4-2-3-.... - utolsó helyre egyedül az első kötet csúszhat, tehát az se nagyon illik a sémába), de talán ez nem is olyan nagy baj. Azt szeretem az írónőben, hogy minden szereplőt hihetetlen hitelességgel, mélységgel ismerünk meg, de mindeközben az egész csöppet sem válik terhessé, vagy vontatottá. A cselekmények megrendítenek, és komolyan átérzed, szinte már-már megérted a gyilkos motivációját; a beteg elmék gondolatai is értelmet nyernek. Erre képes Camilla Läckberg. Hitelességre, jellemépítésre, alaposságra, de ezzel együtt könnyed humorra és szerethető családias ringatásra is. 

A kőfejtővel egy bajom volt csak, hogy nem tudtam vele úgy haladni, ahogy szerettem volna. Hiába olvastam mellette, vagy voltam fáradt.. akkor is.. zavart, hogy egy hónapig tartott mire elértem a végére. Nem voltam képes gyorsan olvasni. Na nem mintha, kellett volna, de attól függetlenül, hogy teljesen beszippantott, egyszerűen úgy éreztem néha vánszorgok a sorok alatt.

Azt hiszem molyon olvastam, hogy olyan, mint egy gleccser. Tökéletesen leírja, milyen a könyv. Lassan zajlanak az események, kivájva az utat a végkifejletig és mindamellett, hogy mély nyomot hagy, gyönyörű is. Patrik Hedström, a főszereplő nagyszerű zsaru, még ha mintapolgár is (ellentétben ugye a mostanság megszokott alkoholista, drogos, zűrös múltú keményjános kollégáival) és tényleg ízig-vérig emberi karakter. Simán el tudom képzelni, hogy ő és a párja Erika, a szomszédban lakjanak. :) 

Camilla Läckberg

Roppant szimpatikus továbbá az írónőben, hogy nem fél kozmetikázatlanul kimondani érzéseket, amiket a társadalmunk, vagy a nagyvilágmintolyan elítélne. Ilyenek például Erika belső gondolatai, miközben újdonsült anyukaként, egy újszülött oldalán átéli az anyaság minden örömét, a nyűgökkel,  a bizonytalansággal, az akaratlan negatív vagy kétségbeesett eszmefuttatásaival együtt. Camilla Läckberg könyvének ezen részei simán felérnének egy szakkönyvvel "Anyáknak Egy Anyától - Elsősegély az első hónapokra: Nyugi, én is így voltam vele, de túléltem" címmel. :D

A történetről csak annyit - nem akarok spoilerezni - hogy két szálon fut (az egyik a 1920as évektől, míg a másik ugye napjainkban), de senki ne aggódjon: minden nyitott, elkószált fonáldarab szép kerek egésszé lesz gombolyítva a végére. Annyit még hozzátűznék, hogy ez a harmadik könyvem Läckbergtől, de eddig ebben volt a legtöbb beteg, vagy unszimpatikus karakter. Nagyon jó volt, hogy beleírta őket, mert az egész ettől lett zseniális, de konkrétan minden második embert elásnék a hátsókertben. :) Annika továbbra is

kedvenc, bár most nem szerepelt túl sokat. Mellberg maradt ugyanaz a pozícióra totálisan alkalmatlan fráter, a magánéletében ismételten kudarcot vallva. Ernst egy seggfej, Martin viszont még mindig cuki. Egyem meg azt a hősszerelmes fejét. :)

Repül rá az 5 csillag.

Értékelés: 5

A regények helyszíne: Fjällbacka